Szembenézni egy tükörrel, melyben
csak én állok, nélküled, sosem ment könnyen.
Szerettem volna közben olyan grimaszt vágni,
mint amilyet akkor szoktam, ha a
nyakamnál megpislogsz és együtt nevetünk.
Egyedül nem tudok nevetni, pedig
mondták már, hogy próbáljak meg – belülről mosolyogni.
Úgy látszik én csak kifelé tudok;
akkor, ha te is ott vagy, akkor, ha grimaszt vágok,
akkor, ha a nyakamnál megpislogsz, és akkor, ha együtt nevetünk.
Mert szembenézni egy tükörrel, melyben
csak én állok, nélküled, sosem ment könnyen.
felonline.hu » Vers rovat
Mihályi Réka
Szoktam
Ha tetszett a cikk, lájkold facebook oldalunkat is:
Egy hozzászólás
Szólj hozzá!

címlap
a lap
az egyesület
FÉLestek
[...] Szoktam (vers) [...]