Eladtak, amíg nem voltam odafigyelve
Csak egy kicsit bár, pár dekát először,
Aztán egyre többet és többet szelt le belőled
A végén már csak csontok maradtak nekem
Meg zacsiban a belek.
Nagyon meg kell fűszerezni azt az orvos szerint.
Persze nagy szakács a figura, de nem csak innen
Tudja, hogy mindent illik megsütni előtte.
Sörrel, azt mondta, jól esik, vagy ízlés szerint,
De inkább sörrel esik jól.
A nyesett dolgokat nem olyan izgalmas
Összerendezni. A kategorizálás elakad
Egy bizonyos ponton: a húsra nem ragadnak úgy
A matricák, mint az urnánkra, vagy a csecsemő
Karjára a szalag, a majdnem olyan, amivel a haldoklók nem
Hagyhatják el a korház területét…
Most emiatt szólhatok nagyapámról, aki
Kertjükben egy ideje csonkolja a fákat,
És nem tűnik fel neki az ágak döglött hal szeme
Vagy az ha fényben izzadnak az ágak,
Mint spázó izzad a sós szaunában…
Egészben talán csak a boltívek érdekesek,
Amik alatt cafatjaid áldozni viszem.

(Másodközlés, megjelent az Apokrif 7. számában)