Egyetlen, de súlyos hiányosságát tudnám csak felhozni a fesztiválnak. Miért csak egyig lehet zenélni? Jó fesztiválozóhoz illően élvezkedem a koncerteken, aztán a spontán kialakuló jameléseken, mint a tegnapi Járai Márk – Punnany Massif kombó a padoknál (remélem jól láttam), mindenki hallgatja a zenészeket, beszélget, énekel velük, máshol négy-öt addig egymásnak ismeretlen társulás kezd el együtt játszani, mert az jó. Egyszóval szívesen hallgatnám a zenészeket hajnal négyig is akár.

No de villanyoltásig is sokan voltak, nagyon sokan. Vették az újságot, több helyen is felolvastunk, volt ahová odapofátlankodtunk, volt ahol kérték. A legnagyobb sikerélményem a magyar származású svéd (tegnap Magyarországra érkező) leányzónak eladott FÉLem volt.

A mai nap céljai, még többet felolvasni, eladni, még több érdekes embert megismerni, tombolni az Idraulici del Suono-n (ha már délelőtt behoztak minket a belvárosba autóval), megnézni a lányok kedvence spanyol Los Aslándticost, és addig utcazenészeket hallgatni, amíg egy árva dob is szól.