Kiömlött pohár tej

A szerző cikkei

Balázs Zoltán

Vers

Kiömlött pohár tej

Ez itt az átmentett vizek fehér íze. A zárt ajtók luka, az évszakok, és bent a négy falak szűke, a testüreg és szétszigetelt ürese. Ingek és bő kabátok egymásra halma; a rossz szellőztetés. (Nem tudom, máshogy nem tudom.) Millió hajnali fénytörés az érkezésig, Naptól a felnyíló szemhéjig. A reggel, itt egy kiöntött pohár tej. Nem [...]

Balázs Zoltán

Beszámoló

Parttalan vita

Beszámoló a 14. ImPulzus estről A litera.hu hirdetménye szerint a József Attila Kör kritikai beszélgetéssorozata új résztvevőkkel indul újra, aminek mindenki tudhat örülni. A Trafóban összegyűltek ez alkalommal tanulságos irodalmi esemény résztvevői lehettek. A találkozás oka nem volt más, mint Krusovszky Dénes A felesleges part című legújabb kötetének meg hányása-vetése. A parttalan vita “Parttalan beszélgetése” [...]

Balázs Zoltán

Próza

Tibike álma Emese

(Részlet Az Óriáscsecsemő regénykezdeményből) Tibike, rakd meg a tüzet. Lobogjon. Nehogy az árnyak elfelejtsenek, mert úgy jársz, mint Hat Kovitz, aki elvesztette szeme-világát. Hogy? Hát el is mondom hát. Az úgy történt, hogy Hat Kovitz kiment egyszer ugyanilyen holdvilágos este volt annak idjén ahol történt egyszer; a családi tűz épp előtte melengette meg, persze mindig [...]

Balázs Zoltán

Próza

Vázlat egy egyetemi történelemtankönyv forrásgyűjtemény anyagához

(A Szalonna rendezett sorban című Szabályzati leírást megelőző részek elvesztek.) Szalonna rendezett sorban Neve: Erdélyi szalonna Szeletek mérete: széle 3cm hossza 20cm vastagsága 3cm helyezete: egymásra borulva /A szalonna bőre, nem a szalonnához tartozó, vagyis attól független/ Helye: lapos tányér; 2r, azaz átlója 28cm Mintája: a tányér szélétől annak közepéig mérhető 1cm távolságban egy 1mm [...]

Balázs Zoltán

Vers

barack

szégyen. nem az a barack volt. Tudom, hogy a gyerekszáj nem ártalmas. telepakolja ujjakkal szájüregét, illetve csuklójával vezeti bele. könyékig egy öklömnyi öklemény a szájban. ökölrázó ha elfogyott a barack. ilyenkor összegyűrt puhakéz, melyet szopogat és barackot gondol. gondolnám elfogyott a kéz a szájban. és nem ártalmas, tudom hogy szégyen, de a tegnap, Te, pöckös, [...]

Balázs Zoltán

Vers

Eperfák alatt

Üresek a kezeim. Eperfák izzadnak otthon. Elérnek, leesnek. Rajzolsz nekem, Magad. Mennyivel jobb vagy egy fotóaparátnál. Kis sémák kezecskéid. Kiszálazott izomhúrjaid játszva barangolnak, akár ha keresnének. Mind egy helyen. De mit tesz a kéz, ha nem azt, hogy kinyújt és elejt. Megfog a talaj. Nem ülhetünk még, mélyebbre. Nyár. Átázol, döglött eperszemek hunynak a magas [...]

Balázs Zoltán

Vers

Pórázon vezet a hang

Pórázon vezet a hang, a vége torokban akad. Lefetyeg az égbolt levesében – fecseg ilyen régiesen a szó – sosem új hanem mindig egy régi, úszva ebben a lebegőben, és közben gyalogvást forgolódik a test és benne a sejt, az orrhegytől a lábujjhegyig. Messze mondó mesével fecseg, és kifog a kiadott hang a torokban. Akad [...]

Balázs Zoltán

Vers

Anyagodhoz

(A 2009-es ReRuha pályázatára) vizes szívvel ittasodva a maradék anyagok feszesre szednek össze marokra fordult arccal tapéta lesz képed falakon négy sarok közé mosolyogni nem fog téged a lepke csak fotóra falánk a régiség gyaláz meg mint nagy seggű szüzek karámban festményeken néznek hogy nem vagy olyan itt legalább látványra maradékig halvány itt és most [...]

Balázs Zoltán

Vers

Énekem éneke

Te vagy a mázatlan csupa méz ragyogása szívfalamon. itt nyugszok pezsgő alkoholodban mézetlen. vagy mint húsleves zsírgömbje fövés közben sótalanul lágy vagyok mint puszi terefere gombul. meglopsz kis fenekeddel kis kanalammal kis kölökül játszódva… nézem ilyen-olyan málló tátott szemmel, hogy: hogy vagy. amikor előm helye portővárba betör vacakolva az egyszem -ságos boldog. mélyebben semmi se [...]