„A hatóságok annyit mondtak nekem arról, amikor arról kérdeztem őket, miért nem utazhatok, hogy csak” – kezdi az interjút Liao Yiwu – „Ausztráliába se engedtek el, akkor azt mondták, az utazásom jelentős kárt okozna Kína megítélésében.” A cenzúra 2001-ben fedezte fel a szerzőt, amikor egy kínai lap interjút közölt vele. A cikk nagy vihart kavart: kirúgták miatta az újság főszerkesztőjét és a szerkesztőség nagy részét is lecserélték. Liao Yiwu nevét azóta tilos megemlíteni a kínai médiában

Liao Yiwu

Ő azonban nem adja fel: „azóta több mint háromszáz mélyszegénységben élő ember történetét rögzítettem. A történetek egy részét az Egyesült Államokban már közölték. A cenzúra nem tud megakadályozni, hogy a kínaiak számára is hozzáférhetővé tegyem őket, hiszen ezek az interneten bárki számára elérhetőek.” A frankfurti könyvszemlére azért utazott volna ki a szerző, mert német kiadója felolvasóturnét szervezett neki, ahol a kínai rezsimhez fűződő viszonyát is megtárgyalta volna hallgatóságával. A taz kérdésére, hogy vajon miért van az, hogy egyes szerzők korrupcióval és szegénységgel foglalkozó kötetei megjelenhetnek Kínában, míg másoké (így Liao Yuwié is) nem, az író így válaszolt:

“Ne engem, hanem a kormányzatot kérdezze, én egyszerű író vagyok csak. Igaz, hogy 1989 után egyik versem miatt börtönben ültem, de annak már hosszú ideje. Nem én vagyok az egyetlen, aki a kínai társadalomról ír. Ráadásul a történeteim nem is abból a szándékból íródtak, hogy a vezetést negatív színben tüntessem fel. Én csak az országom történetét szeretném dokumentálni, íróként ezt kötelességemnek érzem. Nem értem a kormányzat döntését, hiszen nem azért akartam kimenni Németországba, hogy forradalmat szítsak. Nincs oka arra a kormánynak, hogy miattam aggódjon. Nem fogok elfutni előlük, ha ugyanis mondjuk végleg ottmaradnék Németországban, nem lenne miről írnom.”

Az interjúban szó esik még a kínai kormányzathoz közel álló nyugati írók pekingi zsíroskenyér-túráiról (”ezeknek az embereknek kevés fogalmuk van arról, mi is történik valójában Kínában”), a kommunista állam hatvanéves évfordulójáról (”a kínai királyok dinasztiái 200-300 évekig uralkodtak, de ha a mostani rezsim azt gondolja, ehhez képest hatvan év jelentős eredmény, felőlem ünnepeltesse magát”), valamint arról is, miből él meg a szerző (”az írásaimból, de néha zenészként is fellépek pár klubban”).

Tényleg érdemes elolvasni az interjút, még ha németül is van.

A cikk az alterblog.hu-n jelent meg eredetileg.

- – - – -

Nem maradt más lehetőségünk, ezért TÜNTETÉST SZERVEZÜNK a média által is nyilvánosságot kapott terézvárosi csendrendelet ellen, melynek értelmében éjjel 1 után semmilyen szórakozóhely és étterem nem lehet nyitva.

Helye: Terézvárosi Önkormányzat épülete (1067 Bp, Eötvös u. 3.)
Ideje: 2009. szeptember 21. (hétfő) 17:00 óra

Sajnos kiderült, hogy a terézvárosi képviselőtestület több tagja egyszerűen nem mondott igazat, amikor a szeptember 1-én életbe lépett rendelet visszavonását megígérte. Most, porhintés gyanánt, október végére a csendrendelet újratárgyalását tűzték ki, várhatóan hasonló eredménnyel. Az eddigi egyeztetések, tiltakozások nem hoztak eredményt, ezért tüntetéssel nyilvánítjuk ki, hogy senkinek nincs joga megbénítani Budapest belvárosának éjszakai életét, csődbe vinni méltán népszerű szórakozóhelyeket, a pezsgő klubéletet korlátozni. Budapest igazi európai nagyváros, éjszakai élet nélkül nem létezhet.

Több, mint ezer munkahely, évente többszázezer szórakozó, többszázmillió adóforint és Budapest belvárosának egzisztenciája, renoméja a tét!
Ha szeretnél még valaha is bulizni egy VI. kerületi szórakozóhelyen, akkor a tüntetésen a helyed. Nélküled nem sikerülhet! Minél többen vagyunk, annál egyértelműbb lesz, hogy mennyire nevetséges és önromboló ilyen helyzetbe hozni a pesti broadwayt és a belváros lüktető központját. Az esti szórakozás színhelye a belváros, ne hagyjuk, hogy elvegyék!

A tüntetés facebookos oldalán tudsz jelentkezni, ha eljönnél, szolidaritást vállalni, ha nem jönnél meg fórumozni, ha esetleg nem értesz velünk egyet.