Follow

A szerző cikkei

Körtesi Márton
Vers

apró

nem vezetőt keresünk, csak még egy bűnbak a sorban sem felelősség, sem hatalom, sőt önbecsülés sem, nem kell semmi nekünk, szabadon vihető, ami tetszik bassza meg, ingyen sört, örök életet úgyse kapunk

Körtesi Márton
esszé

nem túl egyenes válasz konkrétan senkinek

Pár komolyabb, logikus struktúrájú, ésszerű mondanivalóval felfegyverzett esszé után én is becsatlakoznék a diskurzusba a magam sekélyes és közönséges módján, néhány alaptalan gondolatmenettel, válaszul semmi konkrétra. Hogy a “vers [...] a végtelen” lenne? Fenét. Az értelmetlen túlmisztifikáció maradjon meg a lázadó tizenévesek eszköztárában. Egy szakmabelinek viszont illik tudni megmondani értelmes szavakkal, hogy mi is az, [...]

Körtesi Márton
Vers

Szonett II.

Na lásd, mi tényleg kurva jók vagyunk De mind egy szálig, úgyszólván Tökély Ahogy ma Napnyugatnak ballagunk Hát úgy Keletről csak Te ösztökélj E rongyos Vándorokra vesd szemed Mi por vagyunk, de mily por az biza No dobd el hát, öcsém, hamistened Hisz jött a csúf jövő Karübdisza Bizony, vagyunk mi tényleg kurva jók Nevess, [...]

Körtesi Márton
Vers

párbeszéd

Máskor aszondom, nézd, milyen érzelgős ez az ember Férfinak így ellenni, te Vándor, mondd, ugye, szégyen Fájó szív, meg bús a tekintet, s nézd, ilyet írok: “Gondolkodni muszáj, s éppúgy kell néha kefélnem”; “Lám, ez az élet mekkora kurva, s a puncija rongyos”; “Önmagam élete néma közönségét alakítom”; “Senki vagyok, senkik közül is rögtön legutolsó, [...]

Körtesi Márton
Vers

A felejtésre

néha vörösbe borult a tekintet, néha a barnát látni a kávézókirakatban, a kálvin sarkán néha az este beszürkül, tán feketét akaródzik s néha kiszőkül a lélek. néha felejteni kár volt; nem baj, utólag ezekre nem emlékszem már úgysem. néha az értelem alkonya, néha a csönd jön a borral boldogság (bár szintetikus) meg a gondtalan alvás [...]

Körtesi Márton
Vers

Xochiquetzal

Táncol a Hold is a kanparipán Összebeszélnek a háta mögött Arcüregében lángtulipán Jókora vállán bamba rögök Kuksol az éjjeli Hold a falon Egymaga kuksol az égen örök` Nézi a Földet, mint a barom Látja az embert, s sírva röhög

Körtesi Márton
Vers

Képek

sorban álló ökrök két tükör között félszavakba fulladt bamba csend üres mondatok közt velős sorközök minden félmosoly pocsékba ment lángoló kukákba nyúló végtelen penészes belekbe bújt remény szennyes parttalanságban szorult jelen másnaposság és gyomorfekély sírógörcsbe száradt rozsdás istenarc önhugyába kuncogó halott olyan kurva jókat írok, hogy beszarsz lásd, vigyorgó váteszed vagyok

Switch to our mobile site