egyre kevesebb a száraz testrész
alámerül, kis
szín a vízben.

//kihajtogatja az ajtót maga előtt,
de addigra,
már nem látják egymást

- ami azt illeti egyszer se mondta.

- (       )
de

⁰ kedves anyuka
¹ vannak napok,
¹ igen anyuka, nem fenékig, nem most,
¹ nem szeretjük a rejtvényeket
² írtam önnek, hálaadás
² a nejem igazán kedves, katicabogár
³ mosdókagyló lesz! majd a mosdókagyló!
³ Ígérte a faszerkezet mielőtt lelökött
⁴ nem fogok színeket írni Önnek anyuka
⁴ se mentolos cukorkákat
⁵ inkább megkérném kedves mama
⁵ sőt inkább súgnám a katica lábaknak
⁰ a könnyű élhetőségért

A definíció helytelensége okozhatja a bajt. Nem vagyok képes leírni a dolgot, nem ismerem a dolgot, hát hogy a rossebbe találhatnám meg a dolgot.
Ellenben a dolog sem keres engem.
Egy olyan portál, mint teszem azt a Google, sem képes „mindenttudni”.
Ha esetleg valaki rám keresne… ki adna rólam valamit? Megmondaná, hogy a fagyi a kedvencem és általában reggel kelek. Nem valószínű.
A kilétem titok maradna, csupán a „milétem” fejtené meg, és adná közre. Ha lenne…
Ez a bizonyos dolog ebben az esetben egy szám:
935624394625418365345427

Te ebbe a számba szerettél bele.
A „milétembe”.
Ami nem létezik.

Nem igazán tudtam mire vélni, ezért megengedtem egy biccentést, és dolgomra mentem. Aznap este, (mert az nap még este is volt) megint csak ellenkezett. Hova tovább egyenesen nekem támadt.
Most szerinted ilyenkor mi van? Én beszélek a tükörből, vagy mégis mi történik? Vagy ő akkor most valaki? Ő most él? Nem nagyon értem. Ez olyan, mint a Fókuszban. Csak ez most az én fókuszomban…

másnap hajnal

hello
hello
marci vagyok
marci vagyok
most te akkor mi vagy?
most te akkor mi vagy?
na bazdmeg… , egy tükörhöz beszélek…
na bazdmeg… , egy tükörhöz beszélek…

A tükörképünk olyan, mint egy pillanatnyi visszhang. Igazából minden pillanatban van visszhangunk, nem kell oda tükör. Ami azt illeti, magunk visszhangjai is lehetünk/vagyunk. Tehát ő nem egy visszhang. Ő egy ő.

másnap délután

szia
szia
marci vagyok
én is
ez az igazi neved?
nem
nekem se
nekem se

Ki kellett mennem mosogatni, anyám jött be a fürdőbe.

Aznap nem volt este. Anyám nem hisz ilyenekben.

Szárnyas fémek, fent kicsit több a pára
kevesebb a gondolat

Veréb, te madarak közt is madár maradtál
habár plakátod nem kelendő

Utópia az életről…

Nem kaphattam meg. Nem mintha számítana, de ha csak egy percig fáj valami, akkor is fáj. Nem is jobb, mint az enyém, de a gesztus jólesett volna. Ne is kérjem, inkább ajánlja fel. Nem-nem. Az nem korrekt. Miért tenné?

De legalább adna lehetőséget. Legalább egy kicsit. Szavaival felejtessen. Mondja, hogy majd. Majd fiam. Majd.
Ahelyett, hogy ő tőle kérdek valamit, inkább magamtól kéne. Mi szükségem rá? Attól ropogósabb, vagy olcsóbb lesz a kenyér? És miért nem jó az, ami most van?

Újdonság. Ahogy égeti a pénz a zsebemet, úgy éget a tudat, hogy valami újban vehetek részt. Ha ő kérdezné meg miért, nem válaszolnék. Nem tudom. Nehéz őszintének lenni.
Néha jó gondtalanul hazajönni. Belecsobbansz a medencébe, megiszol egy sört, majd belefekszel a napágyba, és írsz.
Velem van. A mostani.
Ha megkaptam volna, gondterhelt lennék. Nem csobbannék a medencébe, sőt bezárkóznék a szobába, hogy vele legyek. Nem innék sört. Lusta lennék felbontani, és inni. Írni? Minek…

A csalódottság sosem tart sokáig. Keresel inkább valami örömtelit. Amiben nehéz csalódni. Például az asztal lába, vagy a kacsaúsztató.
Olyan nincs nekünk. Illetve asztal van, de lábak nélkül.

Azt mondta ellopták neki. Kell neki másik, mert nélküle nem élet az élet. Nélküle nem lesz szerelmes.
Megkapta. Habár leszidták, talán még pofont is kapott, de megkapta. Nem könyörgött, nem csúszott-mászott. Csak egyszerűen megkapta.
Most neki van új. Habár nem iszik sört, medencéjük sincsen, írni meg pláne nem tud, azért valamilyen szinten ropogósabb lett. Olcsóbb lett, az a kenyér.

Az összes apa a legjobb apa. De az én Apám a legjobb. Hozzátok.