Vízkereszt, vagy bánom is én

A szerző cikkei

Takács Emma

színház

Vízkereszt, vagy bánom is én

A MÁVnak köszönhetően nagy árat fizettem azért, hogy ingyen megnézhessem a Vörösmarty Színház új Shakespeare-darabját. Nem ide tartozik, a lényeg, hogy mérges voltam. Azután bejött a szépszemű Quintus Konrád és elszavalta az első sorokat: Ha a zene étel a szerelemnek, hát játsszatok! Újabb örök kiábrándulás. A legcsinosabb színész sem engedheti meg magának, hogy elrontsa a [...]

Takács Emma

színház

Cseresznyéskert – Vörösmarty Színház

Egyre szilárdabb meggyőződésem, hogy a Vörösmartyban a rendezők mindent megtesznek azért, hogy tönkretegyék a legjobb a színdarabokat is (lásd III. Richárd) – állhatatos törekvésük most is meglátszott. A beállásban sokszor egymást takarták a színészek (persze, az én szemszögemből, de azért elég jó helyen ültem, negyedik sor, középtájt), a ruhák csak olyanok voltak, mint a díszlet: [...]

Takács Emma

FÉL folyóirat

A Pléd

Volt egyszer egy fiú, aki arra ébredt, hogy nem létezik. Könnyedén kelt fel az ágyból, magával rántva hamuszürke köpenyét: a takaróját. Már nem kellett, hogy a lába elérje a földet. A kezére pillantott: fehér, puha tenyerei voltak ‑ egy-két évig zongorázott is még régen. Nem volt valami izompacsirta: biztos nem sokszor verekedett még életében. Most [...]

Takács Emma

színház

Csődcsicsergők

Merlin színház, egy picike kamaraterem, de most teltház van, mert feliratoznak, külföldieknek. Nagyon alter, nagyon expresszív. A kicsi színházban az a jó, hogy minden felnagyobbodik, minden közelebb jön, a darabban minden kis mozzanat nagyobb jelentőséget kap, sokkal érzékenyebbé és törékenyebbé válik minden. Főleg egy olyan darabban, ami azzal kezdődik, hogy vagy két percig zseblámpával kutakodnak [...]