A haj

A szerző cikkei

Patkó Levente

Próza

A haj

Meredith Nelsonnak, akivel sosem beszéltem „haját, mely illatos, dús sisakká szökik, és emlékével is felgyújtja régi vágyam” Baudelaire A híd közepén ültünk le. Tincsenként kötöttem haját a korláthoz. A préri vörösét mindig is ilyennek képzeltem. Nehezen, de ő is rögzítette a fémhez a hajkötegeimet. Olyan hosszan ültünk egymás mellett, hogy beesteledett és fázni kezdett. Elkezdtük [...]

Patkó Levente

Próza

Családunk

Amikor a szüleim elváltak, mindenről meg tudtak egyezni, csak arról nem, hogy kié legyenek a falon lógó fényképeim. Végül arra jutottak, hogy igazságosan feleznek. Kiszedték az összes képet a keretből. Aztán kronológiai rendben, méghozzá a bölcsisekkel kezdve, kettévágták mindet. Miután különköltöztek, minden jobb arcom anyámnál, és minden bal arcom apámnál volt megtalálható. A bátyám nem [...]

Patkó Levente

Próza

Rapszodikus variációk a romlásra

„A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma” Verlaine Vad korszakomban éltem. A cigarettát az alma materbe nyomtam, és a lehulló csikkeket néha otthagytam, néha meg kirúgtam az útra, de úgy, hogy véletlen se essen a szélén lévő csatornába. Hadd lássa mindenki. Persze csajoztam. A barátnőm a villamosmegállótól nem messze lakott, egy rövid, meredeken emelkedő, lépcsőben végződő [...]

Patkó Levente

Vers

Fehér éjszakák

Biciklivel jöttek a fehér éjszakák és a hidak között megrekedtek. Neked van a legszebb lábfejed a városban! Korai almát termett a körtefa, levelei mögött tajgáról szökött szúnyogok rejtőztek és nem fértünk oda. A távolban szakasztottunk éjjel, a gyermekláncfű nyaklánc fojtogatóan idegen lett. Napfordulókor kacagtuk a lámpákat: véresre nevettem a testem. A számban gyűlt a trópus [...]

Patkó Levente

Próza

Egy fényes ember története

Általában megvárták, hogy szépen kifejlődjenek a szirmaik, néha még azt is, hogy kinyíljanak, és láthassuk a porzókat és a termőt. Ezen a tavaszon épp, hogy vöröses árnyalatúak kezdtek lenni a tulipánok, egyből ellopták őket. Elmetszették a különösen hosszú szárukat, ráadásul nem is alul, hanem közép tájt. Így az utcai kiskertünkben sok kis csonk jelezte; itt [...]

Patkó Levente

Próza

Cluny

Odakint már két napja zuhogott, mintha megjött volna a monszun itt északon. Az őszes idős férfi az ablakából figyelte a szakadó csepperdőt. Halkan kopogtattak. Hallotta, de nem válaszolt semmit. Nem jött újabb kopogás, hanem a hatalmas faajtó megmozdult. A bejövő férfi sokkal fiatalabb, bár szintén őszes volt. – Szörnyű ez az eső – mondta a [...]