Follow

A szerző cikkei

Mihályi Réka
Vers

Gombolkozás

Széktámlára hajtott nagykabátodat nehezen fújja a keleti szél, viaszba mártott mutatóujjadról csöpög a tegnapi gyertyafény. Én északra megyek, te nélkülem keletre utazol. Kabátot nem viszel persze, a gombokat is rajt hagyod. Radiátoron fejre állt bögrék, párlatot hörpöl az esti teazacc. Te mondtad – vagy én olvastam valahol – a szürkület a legizgatóbb napszak. Ma éjjel [...]

Mihályi Réka
FÉL folyóirat Vers

Kirakós

Ahogy belakmároztuk az első meleg hónapot, ahogy aztán belaktuk a másodikat, úgy a legutóbbiból már éppen, hogy csak teli hassal kimásztunk. Teraszra szörp, vagy limonádé (a legéretlenebb citromból), láb fel az asztalra. Majd holnap pakolok. Mert a múlt nyáron már lomtalanítottunk. Kiraktuk a kapu mellé a téglákat, a töröttekbe már a darazsak is befészkeltek. Belakták [...]

Mihályi Réka
Vers

Szoktam

Szembenézni egy tükörrel, melyben csak én állok, nélküled, sosem ment könnyen. Szerettem volna közben olyan grimaszt vágni, mint amilyet akkor szoktam, ha a nyakamnál megpislogsz és együtt nevetünk. Egyedül nem tudok nevetni, pedig mondták már, hogy próbáljak meg – belülről mosolyogni. Úgy látszik én csak kifelé tudok; akkor, ha te is ott vagy, akkor, ha [...]

Mihályi Réka
Vers

Káoszt holnapra!

Becsukta szemeit, hallgatja a redőnyzajt. Nálunk arcokat rajzolnak filccel egy sarokba. Tükrökkel bélelik ki körbe a szobákat (csak, hogy beférjen a világ) Szíveket törnek fel slusszkulccsal, markomban nyöszörög, izzad az életvonal. Flamingókat hoznak, kirakják a gangra. Forralt bort eresztenek minden kádba. Csillagszórót vetítenek ki fekete szembogárra. Rúzsos csókot nyomnak a frissen mázolt padra. Pénzt szórnak [...]

Mihályi Réka
Vers

Az Isten háta mögül

Katt’ a csatos üveg, hóna alá csapja, tárca a zsebében, fején a kalapja. Rég nem volt erre már se zápor, se ünnep, nincsenek most lyányok, akik csak úgy ülnek az ároknak szélén, lábukat lóbálva. Nem húznak harangot, nem állnak tótágast. Nem károg a madár, fenn a magos égen. Így ülve egy tört padon, csak azt [...]

Mihályi Réka
FÉL folyóirat

Az a piros

Mostanában az a kitaposott lakkcipő vagyok. Az, akit épp most rúg le lábfejéről ott arra, egy sarki lány. De nem is az a rendesebbik fajta, mert csak rááll a hátuljára, úgy lép ki belőlem, aztán maradok szanaszét. Kopogtatok. Talpamon rágógumik. Magas sarkam pocsolyában tocsog. De az a közös ülés lenn még a metróban, azzal a [...]

Mihályi Réka
FÉL folyóirat Vers

Augusztusi csillaghullás

Augusztusi csillaghullás Hajamba hullámcsatot tűzök, csak, hogy, ha a szél játszani akarna vele, megbökje a tenyerét. Akkor majd kicsordul az égből a könyörület és eláztat minket, a szederbokor alatt simuló, natúr szerelmeseket. Majd behunyt szemmel hallgatjuk, ahogy az eső bőrünkön tárcsázza vágyaink hívószámát. Ah…ó…halló? És a hívás megszakad. Akkor nézünk fel újra az égre. A [...]

Switch to our mobile site