égboltsapkájú

A szerző cikkei

Machó Zsófia

Vers

égboltsapkájú

sosem ismertem mást aki ennyire égszínkék lett volna mégis akkor már nyolcadik hónapja nem öleltetett meg a szeme galambősszé szelídült a járdán csak a csíkokra lépett engedjétek hozzám a madarakat mondta egy este amorfodott szájából kibugyogtak a szavak végigcsorogtak a borospohár falán sosem ismertem mást aki ennyire égszínkék lett volna pislogott amikor felhők úsztak rajta [...]

Machó Zsófia

Vers

Arianna sírása

“Üti fejér mellyét szaggatja szép haját, Teseus Teseus nagy erővel kiált.” /Zrínyi Miklós: Arianna sírása/ feszítsd ki a fekete vitorlát, a fekete vitorlát feszítsd ki hogy én, aki a leggyengébb voltam hét közül, hazatérhessek oda ahol narancssárgán remegnek az éjszakák minden csillag pókká változik és úgy verik a lábaik az eget ahogy a láz rázta [...]

Machó Zsófia

Vers

Öröklakás

Ugye, Judit, jobb volna most Vőlegényed kastélyában: Fehér falon fut a rózsa Cseréptetőn táncol a nap. /Balázs Béla/ Mivel a férfiak nem lehetnek gyengék, ritkán adok neked tanácsokat. Ebben a lakásban sosem voltam vendég. Már látom a bőrödön a rácsokat. Az ablakod előtt cseresznyefák állnak, de már évek óta elhullik a termés. A ruháim is [...]

Machó Zsófia

Vers

Vidéki vers (rossz időben)

(Horváth Lacinak) Vajon mikor mosok legközelebb feketét? De ha mosok is – ebben a házban lassan száradnak a lelkiismeretek. (Néha még hallom a falakban a lapozást. Azt a tüzet nehéz elfelejteni.) Tegnapelőtt vettem csak észre, hogy a hegyek, ezek a puha teknősbékák éjjelenként közelebb másznak. A felpattogzott tetőt ők sem simítják le, mert idegen emberidegen [...]

Machó Zsófia

Irodalomkritika

Október 23. – Faludyval

Faludy György: Arany János Sötétedik. Szobámban az ablak mellett állok s a Margit hidat nézem. Mellém lép Arany János. „Mi van”, szól „Szalontával?” – „Román már hetven éve, mint Várad vagy Kolozsvár.” – „Mondjad, ki felel érte?” „Önkényünk s a háború. Még Ferenc József kezdte, akit te is utáltál. S a német Hitler veszte.” „S [...]

Machó Zsófia

FÉL folyóirat Vers

Apám

apám azt mondta fasz vagyok nem érzem át a dolgokat nem élek nem tapasztalok sodródok: szélfútta szórólap csak a cipőnyomok tapadnak meg rajtam sár, kutyapiszok és úgy gyűjt majd össze az utcaseprő hogy nem olvasott el senki azt hiszem apámnak nincs igaza inkább lexikonból kitépett lap kallódik persze de mindig félrerakják hátha egyszer lesz helye [...]