„Itt az írás, forgassátok”

lajtorja

vén szofista, mit akarsz megint?
hányszor mondjam még
ez csak egy domb, az meg csak egy város

a te birodalmad

lehetne – tudom
egy kicsit üszkös
mostanában
azonkívül nem csak kenyérrel él

lelkes állatok
kíváncsi emberek

engedjétek hozzám!
– de ha ők nem igénylik
ami nékem adatott
éden és földön

megkaphatnád

én nem azért jöttem, hogy szolgáljanak
hanem hogy szolgáljak

de csak egy szavadba

kétezer év kifordított szavai
és mind oly hiábavaló
a szó a tett halála
de mi álom jön a szó után?

azért, mióta odalenn jártunk
csöppet fényesebb lett lépteink nyomán

sok is a villanykörte

pedig jó találmány
ha akkor tudom
nem szarozok az almával

bolondok a fénybe igyekvők
bolondok övék a mennyeknek országa
lelki szegények

jóra csábít megannyi illat

keserű pohár
bizony mondom néked

kell az a kis fény
(szünet)

te le mernél ugrani?

az más
nekem szárnyaim vannak
nem esnél le
soha nem ejtettelek le

az más, akkor még

ezt inkább ne

nem én kezdtem
(szünet)
nem érdemlünk fényt
nyugalmat érdemlünk
legfeljebb

vesd le

ereszd el
addig semmit nem tehetek
elég e görcsös ragaszkodásból

erő és biztonság
a vér ízét idézi
rozsda üli mindkettőt

(puhány; remeg)

ha e két rokon egymásban megmártózna

ez az én testem és ez az én vérem
miért hagytál el engemet?

még hogy porból, porrá
esetleg egy diszkrét tócsa

(kis teste hangtalan vacog)

bevégeztetett
az Úrnak lelke van énrajtam
ne félj te kicsiny nyáj
mert tetszett a ti Atyátoknak
hogy néktek adja

az ige testté lett
a világ világossága
nem tudja mit cselekszik
huss, ne álmodj tovább ember
messze van innen az Égei tenger

tudom

ha tudod, légyszi’ menj el
a sarki sellő talán rendel,

talán

mondod lehunyt szemmel

ködbe bújok, furcsa reggel

triptichon (szárnyas oltár)

Medina Carmennek

Kisvendéglő. Három férfi ül az asztalnál. Az első kettő, amelyik oldalt ül a közönséghez képest, issza a sörét. A harmadiknak, mely szemben van, nincs korsója. Beszéd közben végig a korsójukat bámulják, a harmadik az asztalt.

1. férfi: Az emberek nem becsülik meg a pofont, amit kapnak tőlem.

2. férfi: Haza akarok menni.

3. férfi: Kérek egy sört.

1. férfi: Nem becsülik meg.

2. férfi: Mindenki haza akar menni.

1. férfi: Létrafóbiám van.

3. férfi: Kérek egy sört a szívemhez.

2. férfi: Sevillába, Párizsba, Londonba. Haza akarok menni.

1. férfi: Sehol nem becsülik meg.

2. férfi: Sevillában, Párizsban, Londonban. Ott vannak csak igazán jó mulatók.

3. férfi: Kérek.

1. férfi: Felmásztam. A létrára. Nem szeretek pofozkodni.

2. férfi: Jó mulatóban jó nők vannak.

1. férfi: Nem tudom, miért tettem. Felmásztam, leestem.

3. férfi: Kérek.

Ülnek. Csönd. 1. és 2. férfi iszik.

2. férfi: A jó nők galambokat tartottak a mulatóban.

1. férfi: Nyár volt.

2. férfi: A galambok tojást tojtak.

1. férfi: Félhomály volt.

Közeledik egy pincérnő. Észre sem veszi, hogy a harmadik férfinek nincs söre.

Pincérnő: Önök közül ki kért még sört?

1. férfi: Megcsókoltam.

2. férfi: Palermóban, ’96-ban.

1. férfi: Neki is létrafóbiája volt.

2. férfi: Galambtojást tojtak.

3. férfi: Kérek.

2. férfi: Finom a galambtojás.

1. férfi: Bele akartam harapni az arcába.

2. férfi: Galambtojást ettünk.

3. férfi: Kérek.

Pincérnő: Maguk idióták.

Lerakja a sört, el. A harmadik férfi mohón nyúl utána, iszik.

3. férfi: Finom a sör.

2. férfi: Az iszákosok a pokolba kerülnek.

1. férfi: Bele akartam harapni a vállába.

3. férfi: Finom a sör.

2. férfi: A pokolban nincsen galambtojás.

1. férfi: Fel akartam pofozni. Nem becsülte volna meg.

2. férfi: A pokolban nincsenek jó nők.

1. férfi: AIDS-es volt.

3. férfi: Az írek zöld sört isznak.

1. férfi: A válla is AIDS-es volt.

2. férfi: A pokolban semmi nincs.

1. férfi: A vére is AIDS-es volt.

3. férfi: Ne adj okot egy írnek a bosszúra.

2. férfi: A pokol unalmas.

1. férfi: Tudom, hogy AIDS-es volt.

3. férfi: De a sörük finom.

Isznak.

Zöld.

Isznak.

1. férfi: Létrafóbiám van.

2. férfi: Sevillában, Londonban, Párizsban.

3. férfi: Finom a sör.

Isznak.