Szombat. A 30°C-ot hűvösnek éreztük, a por és az izzadság a régi. Ezen a napon kiléptünk a fesztivál berkeiből, belevetve magunkat a szegedi szubba. Azért pár koncertre beugrottunk.

Negyedik nap már kimerültünk kicsit, én főleg: éreztem, ahogy a hídon átsétálva minden egyes ásványi sót kiszív belőlem a meleg, úgyhogy a beléptetést követően az első utam a nagyszínpad melletti pulthoz vezetett. sör. oké. Négytől kezdett az Óriás, amit egyértelműen fővárosiak látogattak inkább. Ez vagy azért volt, mert hozzánk, a balkánra nem ér el a tuti, vagy mert mi a lényegesen tökösebb isten háta mögöttért rajongunk, ami pár órával utána lépett fel, de arról majd később.

Ezelőtt még nem láttam óriásékat. az első album jó. a második már kevésbé, bár aki a bugyijába élvez dave grohltól, annak nyilván többet jelent, mert egy az egyben foo fighters az egész. csak magyar. csak erőtlenebb. de tudjátok, a narancs meg a citrom esete: legalább a miénk. arra számítottam, hogy koncerten megcáfolják  ezt az értést vagy legalább nem erősítik, de egyáltalán nem sikerült. ezek után nem is bántam, hogy olyan korán kezdődött.

Közvetlenül utánuk jött a hiperkarma, amin szép számmal megjelentek a fesztiválozók. Ki azért, mert a felejtőre akart nosztalgiázni, ki azért, mert még gimis. és alter. Kurvára alter. Az amondóval kezdtek, kicsit megijedtem, hogy megint lagymatag előadásnak nézünk elébe, de a szám felétől beindult a dolog, bérczesi kitett magáért, ez biztos.

Legalábbis addig, amíg ott voltam, ugyanis jött egy sms, kiderültek a JAK-os dolgok, úgyhogy átmentem Isten háta mögöttre, mert azt szeretem. szeressétek ti is, ők a magyar Tool. itt már lényegesen több ismerős arcot fedeztem fel az óriással ellentétben. Pedig még tagegyezés is van, nem egyszerűen: Egyedi Peti óriásénekes-gitáros az Ihm bőgőse. Szegényeknek, Isten ide vagy oda, nem akar összejönni a SZIN-es koncert: tavaly szél és eső akadályozta őket, idén a borzalmas hangosítás. mindenesetre nekünk, szegedieknek ez a koncert azért volt érdekes, mert új felállással még nem láthattuk kis városunkban az Ihm-et, ráadásul egy időre visszavonulót fújnak, úgyhogy esélyünk se lesz rá. Búcsúkoncert szeptember 17-én az A38-on, aki teheti az látogasson el szépen oda.

Ezután gyors agyalás arról, hogy mégis csak jó lenne kinézni az éjszakába, mondjuk középföldére. Én fejben ki osztottam, hogy a társaságból ki kicsoda a Gyűrűk urából, de jobb, ha ezt megtartom magamnak. Középfölde a partfürdő területétől egy köpésnyire helyezkedik el a ligetben, biztonsági őrrel és igényes környezettel. a SZIN-nel párhuzamosan rendezték meg a NYAFF – Nyárvégi Alternativ Fennforgás névre keresztelt minifesztivált rengeteg szegedi zenekarral. Szombaton a Nemulass és a Sophie Braun lépett fel. A Nemulassról sokat nem szeretnék mondani, mert magukért zenélnek, csak megemlíteném, hogy a tagok mesélhetnének a Smafuról vagy az NSZK-ról. Klarinét, tánc, pank.

Kényszervágás by Nemulass

A Sophie Braun fiatalabb formáció, és ha már foo fighters-szel indult a nap, azzal is zártuk. az óriáshoz hasonlóan náluk is meghatározó dave grohl minden egyes izzadságcseppe, de nem olyan bántóan. persze megeshet, hogy hazabeszélek.

Tulajdonképpen az utolsó nap sem volt rossz, sőt.  Mindent összevetve a Szegedi Ifjúsági Napok továbbra is az egyik legbarátságosabb középkategóriájú fesztivál, a nyár lezárásához a legalkalmasabb. Jövőre talán a programszervezők is jobban odafigyelnek az igényekre.

majd megírjuk.

Mialatt Nagyferó szánalmasan hálelújázott a nagyszínpadon, szemétből készült ruhákban vonultak fel a toalettjüknél sokkal szebb lányok a SZINdizájn keretében. Este a Magashegyi Underground (ismét) bebizonyította, hogy nem egy egyszerű MR2-vel pumpált egyslágeres “álter” banda, és hogy van élet van Kardos-Horváth után. Tiszteletét tette a legendás Vágtázó Halottkémek nevezetű ősi, magyar, harcore ethno-punk banda. Hajnalra a Mystery Gang rockabilyén pedig kilyukadt a talpunk.

Ronda, szemétből van, büdös is?

A SZIN Magyarország talán legzöldebb fesztiválja. A sört, mint írtuk, kizárólag visszaváltható, újrahasznosított repohárban adják, mindenhol fel van szerelve szelektív kuka, van zöld sátor öko- és vízlábnyom méréssel, és még szuper zöld reruhaneműket is felsorakoztattak tegnap a SZINdizájn parton a szervezők. A ruhaköltemények a fesztivál Zöld Divat pályázatára készültek, a divatbemutatón a nyertes dizájnerek mutathatták be alkotásaikat. Volt olyan darab, amely boldogabb óráiban szúnyoghálóként funkcionált, és olyan is, amely előző életében tejes vagy szemetes zacsi volt. Nem semmi látványt nyújtottak az újrahasznosított limlomok a szép modell lányok testén.

Tót Eleonóra leveleket formázott papírhulladékból, hasonló anyagból kreálta Varga Ramóna a sára zöld-rendőr kapaljait, míg Megyeri Zsófi azt mutatta be, hogy a Borsodi, az idei fesztiválokon forgalmazott sörösobozaiból milyen ékszer-remekeket készíthet korunk ügyesebb, zöldben gondolkozó leánya. Ennek praktikáit a show után meg is mutatta: gyűrűt készített a funkciója vesztett aludobozból.

Kérdésemre az egyik modellcsaj, Anna elmondta, hogy a ruhákat viselni mindenképpen érdekes élmény, még kényelmesnek is mondható, csak vigyázni kell rá, hogy ne deformálódjon az alumíniumszoknya lépcsőzés közben, mindenek előtt pedig hozzátette: egyáltalán nem büdösek a szemét-ruhák. Igaz nem utcai viseletre rendeltettek, a szervezők célja ugyanis ezzel a bemutatóval az volt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az eldobott tárgyakat nem nyeli el a föld, fel lehet és fel is kell őket még egyszer, vagy lehetőség szerint többször is használni.

Hegycsúcson az underground

A magyar Patti Smith, Bocskor Bíborka fémjelezte Magashegyi Underground igen magas színvonalon, pörgősebb, tökös koncertverzióban játszotta el tegnap kora este az MR2-ből és más rádiókból megismert slágereit. Az együttes 2007-ben alakult, a Kaukázus valami ikeregyüttesszerűségeként, rajtuk úgy látszik sikerült teljesen átlépniük, és valami sokkal faszábbat: tartalmasat, zeneibbet, kevéssé didaktikusat csinálniuk helyette. Megmászták az alter szcéna hegyét, és kitűzték a zászlót a legnagyobb nevek mellé.

Elmondásuk szerint az idei nyár legjobb koncertjét adták, a meglepően lelkes közönségnek. Igaz, ez zenész közhely, de tényleg lehetett benne valami: az egy órás koncert egy pillanatra sem ült le, maximális hangulatfokon zajlott. Reméljük tudnak még ennél is népszerűbbek lenni. Tegnap is felcsendült a “nagy-szín-pad, nagy-szín-pad” rigmus, nem véletlenül, hiszen az amúgy nem olyan kicsi Music Channel Aréna sátorban tenyérnyi hely nem volt szabadon. Kb. ezren énekelhettük közösen az amúgy zeneszövegileg is teljesen korrekt refréneket, amelyek tényleg lassan megérdemelnek egy nagyobb színpadot.

A vissza taps őrjöngéssé fajult. Szörnyű, hogy a rugalmatlan szervezés nem engedett visszaszámot a zenekarnak, így végül teljes létszámmal a közönséggel együtt huhogták el a metróhuzat markáns kezdőriffjét, így bár nem teljesen kielégülve, de mindenképpen elégedetten távozhatunk az egyik legjobb SZIN koncertről.

Vágtázó agyfasz

A fesztivál egyik legnagyobb eseménye a VHK nevű legenda SZINre léptetése. A nagy múltú világhírű magyar, zeneileg igen nehezen behatárolhatatlan, együttes 1975-ben alakult és 2001-ben oszlott fel. 2008-óta játszanak újra, igaz nem az originál felállásban, de az énekes-alapító Grandpierre Attila üvölti, ugrálja és celebrálja még midig a zenei preforance-ra emlékeztető fellépéseket.

A jelenséget elég nehéz szavakba önteni. Az ember messziről annyit lát, mint bármelyik punk-rock koncertből, igen vehemens dallamokra agresszíven ütik egymást meglett férfiak. Mégis sokkal több holmi zúzdánál. Az egész megjelenésükben, a név jelentette legendában, van valami kultikus jelleg. Úgymond szakrális eseménynek számít részt venni egy ilyen koncerten, legalábbis egy rajongó szerint.

Cirkuszi RnR

A Mytery Gang előadása sokkal könnyedebb, mutatványszerű. Közismert és saját rockabily nótára riszáltatják jelentős számú rajongótáboruk seggét. A show közben végig mosolyognak miközben méteres dobókockákon ugrálnak, vagy éppen szétverik a nagybőgő lakkozását.

Ma lesz a SZIN utolsó és egyben legfőbb fő napja. A Buli pedig továbbra is öléggé konkrét!

Douglas Adams a felhők közül letekint a Szegedi Ifjúsági Napokra, és boldog: itt minden második ember törölközővel a vállán ballag. Ki bent, a Partfürdőben, ki a fesztivál területén kívül, a csúszdás élményfürdőben, ki pedig a nyers Tiszában mártóztatja meg föl-fölhevült testét. A férfiakat, a fürdőzés után az Axe sátorban mossák jóképűre szexi férfimosó lányok Axe szagú lókefével. A performance előtti téren vízipisztollyal szemközt lövést és hormonszagú ingyen ölelést kaphat a bamba szemlélő, sőt ingyen kotonnal jutalmazott nemi szűrővizsgálatot is hirdet egy filctollal fércelt tábla.

Továbbra is fenntartom, mivel többed magammal háborogtunk tegnap 16:00-kor a Szabó Balázs Band koncertjén, hogy szörnyű, sőt kiábrándító dolog népszerű együtteseket nagyobb színpadra felállítani ilyen lehetetlen délutáni időpontban. Nemcsak, mert a közönség a küzdőtér árnyékosabb felére tömörül, így a zenészek féloldalvást kénytelenek játszani, amíg a hangszer a melegtől a testükhöz gyógyul. Csápolni sincs kedve így a közönségnek, mivel a SZIN Színpadon ebben az időben pont szembe süt a nap, ezért inkább kényelmesebb üldögélve szörpölgetik a fröccsöt.

Este viszont, amikor el lehetne menni bulizni, minden koncert egyszerre van. Ezért az érdeklődők vagy csak ide, vagy csak oda mennek, ha meg elisszák az időt két koncertet is kihagynak, pedig pénzzel fizettek a jegyért. 19:00-kor a Vad Fruttikal teljesen egyszerre sípolt a Kerekes Band, akik szokásához híven agyonhajszolták a közönségüket a dög melegben. Kihasználva, hogy a sátor padlózata trambulinná alakul az ugrálásra, Fehér Zsombor, az énekes állandó ugrálási parancsot adott ki, amitől szabályosan szétesett a sátor.

Egy órával később a HS7 is (hang)versenyezni kényszerült a Žagarral. Utóbbi zenekar tegnap szépen kitett magáért amúgy. Régebben valahogy szerényebben küldték, de tegnap egyen napszemüvegben egyenes feketére vaxolt hajjal, és max svunggal nyomták.Melléfogás szerintem, hogy tegnap a két nagy külföldi húzónevet az amerikai Whaetus és az orosz Russkaja-t egy időpontban, a fesztivál két, egymással köszönő viszonyban sem álló pólusán helyezték el… elég kellemetlen volt rohangálni a koncertek között.

A mai munkaszüneti délután a kivénhedt rockereké. A SZIN színpadon 17:00-kor nyócóramunkázik a Beatrice, közéjük ékelődik a Subscribe , majd Pataki Atilla bőrfejéről csöppen le a szentimentális rockballadák minden izzadsága. Az alter szcéna metróhuzatja a Magashegyi Undreground játszik 19:00-kor a Music Channel Arénában. Tíztől pedig a Mystery Ganggel rugdalhatjuk szét poros dorcónkat.

A szervezők sara, hogy a fesztivál első napja délutáni matiné volt csupán, semmi több. Az így is rajongóhiánnyal küzdő új Kispál-bandát, az amúgy szerintem fasza Velőrózsákat, az amatőr zenekarok délután fél négyes sávjába rakni: hiba. Dohogjon akkor a szegedi Exit zenekar, de ne egy ikon, egy olyan, aki százezrek előtt búcsúzott a tavalyi Szigeten, görcsöljön egy behalt effekt miatt, fél hatkor, hogy így még egy számmal kevesebbet is játszva, vissza taps nélkül vonuljon le. (De komolyan, volt 20 ember velem együtt? Más -tök érthetően- ilyenkor még lángost eszik a fröccshöz…)

Ezután az egyre vadabbul megszólaló Intim Torna Illegal kavarta a port a Pepsi színpadnál, ahol a tánctér mindenki bánatára pőre, burkolatlan. Az egyszeri strandpapucsos SZIN-látogató ezt 20 perc pörgés után a fogain és a hallójáratain érzi, izzadsággal kevert avar ragad a vádlikra. Ezeket a két hasonló érdeklődésű közönséget vonzó zenekarral, az Esti Kornéllal és a Korai Örömmel egy idősávban játszani kénytelen zenekar, jogos elégedetlenkedéssel meg is jegyezte, persze ettől még nagyon jót szórakozott az ember rajtuk a naplementében, vacsiidőben.

Egyébként a fesztiválnak otthont adó Partfürdő zseniális létesítmény, lehet fürödni bulizás közben, a sátrak nagy része a Tisza partján van, a város pedig karnyújtásnyira. Így telekajálva magunkat, találhatunk a városban olyan ivót, ahol 90-ért mérték a nagyfröccsöt, csocsó is van, és a fesztivál területétől csak a híd választja el. Ilyen adottságokkal egy magyar feszt sem rendelkezik.

Különben a benti árak sem kifejezetten magasak. Ide még nem ért el a “civilizáció” nincsen órával fizetés, itt még el tudod inni a pénzed, tarhálni is lehet majd, ha ez megtörtént. A pohár viszont újra, így nem kell bokáig mászni a szemétben sem, mivel mindenki őrizgeti saját küblijét, amelyet ha elveszt, bukja a kaúciót is, így mindenki inkább magánál tartja, többnyire a bilincsforma övre csatolható tartóban.

A messzi Szeged és fesztiválja mindent összevetve nagyon jónak ígérkezik, tessék dobni a melót, vagy a facebookot, és elindulni még ma este (Kerekes band, Watch my Dying, Zagar, Russkaja) ide!

Ő Allan Nes. Ő  nyerte a szakmai díjat.

Több szempontból is sikeresnek lehet mondani az idei Utcazene Fesztivált. Hozta a formát, rengeteg embert vonzott, sőt, végre sikerült felidéznie azt, amit az elmúlt pár évben kezdett elhanyagolni: a nagy nevekről sikeresen átállt a kezdő zenekarokra és utcazenészekre.

A szombati, vagyis az utolsó nap lépett fel, talán a két legismertebb név a magyar frontból: a Hősök, majd a Vad Fruttik. A zenekarok rengeteg embert vonzottak, a Séd előtti terület megtelt, a színpad előtt nem volt szabad mozgástér, a lépcsőkön is ültek, mint a galambok, szépen sorban, sőt, a mozi teraszáról is mindenki a produkciókat figyelte. A tömeg nem centralizálódott, minden kis színpad előtt voltak rendesen, a hangulat kiteljesedni látszott, és tényleg ki is teljesedett. A belvárosi üzletházak ötkor bezárták kapuikat, ami mély sebet ejtett, de szerencsére nincs messze a pláza, ahol mindenki feltankolhatta magát az estére.

Körözés, mászkálás: a borfalunál nincs szabad hely, az egyetem színpadán tánclépéseket oktatnak, az Óváros téren még nyugalom van, de a mocorgó tömeg már izgatottan várja az estét. Kossuth utca: letelepedés, beszélgetés, majd kezd a (sokat emlegetett) kétszemélyes TükeZoo, bár a tömeg még kicsit alvajáró, azért a zenekar nem kesereg, húzza, vonja, üti és énekli, még egy sztárvendéget is hívtak az utolsó este tiszteletére. Koncert után újabb téblábolás, mi sem vagyunk jobban mint bárki, benézünk a break-esekhez és meglepődünk, hogy mekkora kultusza lett a műfajnak kicsi országunkban is. A kellemes időjárásnak kellemes fogyasztás a vége, a zenés kedvű emberek felbuzdultak és ismét kezükbe vették hangszerüket. Játszottak, ahogy tudtak.

Bár a régebbi UZ feszten is voltak utcazenészek, én úgy érzem, idén sokkal többen vállalkoztak arra, hogy megmutassák tudásukat. Ennek mi csak örültünk, hisz igazából ez lenne a rendezvény lényege, csak sajnos a nagy nevek mellett, úgy néz ki, nehezen lehet érvényesülni ebben a műfajban. Hamár a színpadot idén inkább a külföldiek kapták, azért az utcát ellepték a hazai muzsikusok.

Na meg persze arról a húsz zenekarról sem szabad megfeledkezni, akik a délutáni órákban léptek fel. Bár verseny, a versenyhangulat nem volt érezhető, mindenki szívből zenélt, amit a közönség szívből élvezett. Persze ment a jósolgatás, hogy ki lesz az idei befutó, én (egyetértve az előttem szólókkal) a TükeZoo és Allan Nes között hezitáltam. Este kiderült kiderül hogy az utóbbi, kapta a szakmai díjat (A második helyezett a Naked Truckers Trió, a harmadik pedig a Fran Palermo lett. Közölük a NT képviseli Magyarországot a 2012-es Ferrarai utcazene fesztiválon, Fran Palermo pedig Sepsiszentgyörgyre utazik majd.). Ez azért így is nagyon szép, hiszen egy egyszemélyes zenekarról beszélünk, a srác loop pedálokkal , gitárral és beat box-szal szórakoztatott, szerintem nagy sikerrel.

Kaptunk n a g y hazait is, a Hősök triója megcsápoltatta a közönséget, majd Marcellék a Vad Fruttival szintén fergeteges produkcióval szórakoztatták a közönséget. Hozták a nagy, szinte mindenki által ismert dalokat, amit a közönség hatalmas tapssal és őrjöngéssel viszonzott.

Nem csak zenészek szórakoztattak. A későbbi órákban zsonglőrök foglalták el az Áruház melletti területet, lángoló botjaikkal hatalmas fényorgiát tartottak. Szív alakban ég a padló – ez most nem hasonlat – a szívben pedig egy zsonglőrpár hadonászik, mosolyognak, majd a bonyolult mozdulatok közben csókolóznak.

Mi is csókoljuk az idei Utcazene Fesztivált, és örömmel konstatáljuk, hogy végre visszatértek a gyökerekhez, hűek a névhez. A rendezvénynek nem a nagy nevekről kellene szólnia, hanem a hangulatról, az életérzésről, egy gondolatmenetről, aminek központi motívuma a zene a nyílt és szabad utcán!

A péntek este sok alkalmi zenekart szült, volt akinek élete koncertjét, és olyan is akadt aki csak szimplán megfázott. Rácseszett ugyanis, aki a tegnap estét a szabad ég alatt töltötte. Hideg szél lett, a hőmérséklet őszi, a hangulat viszont nem lankadt a didergéssel.

Már kora délelőtt utcazenész lányokba botlottunk. Ők Budapestről jöttek, azt eszik és isszák, amit utcazenélésből összetarhálnak. Egyébként ők voltak a negyedik társaság, akiket a helyi félig sem telet kempingből páros lábbal rúgnak ki, mert nem foglaltak helyet. Úgy látszik az ottani gondok-tulajdonos vagy a pénzt vagy a fiatalokat utálja (ebből kettő ciki).

Bővítettük ismereteinket a kis színpados fellépők terén is. Találtunk új kedvenceket, pl. Pusztai Julit és bandáját és a valószínűleg leghülyébb nevű Hó Márton és a Jégkorszak nevű formációt. Este újra a külföldi zenészek szórakoztatták az utca fázó népét. Mi tegnap a kölcsön harmonikával játszó spanyol Gajdo együttesre ráztuk.

Ma lesz a főnap, két vállalkozó beszélgetéséből tegnap kiderült, hogy már nagyon várják a Szombati kavalkádot, ekkor vannak a legtöbben. A közönség egyéb iránt jó étvággyal iszik, egyik éjjel-nappali üzlet előtt sem lehet megúszni a sorban állást, az olcsóbbnál olcsóbb piákért. Akárkivel beszélünk, mindenki azt mondja, hogy a fesztiválok közül, még szállással is a veszprémi Utcazene a legolcsóbb.

A második nap is kibírhatatlan volt a hőség napközben, az esti vihar csak a bulizók ijesztgetésére volt jó. Az utcazenészek végre kimerészkedtek barlangjaikból, nyomták síppal, dobbal, vuvuzelával. A hálás magyar közönség egyetértően one more timeozott a menőbbnél menőbb külföldi együtteseknek.

Délután, a tikkadt fesztiválozók, a szavazatukért versengő utcazenészek koncertjeivel melegítenek, a belvárost behálózó kis színpadok előtt. A hulla másnapos fellépőkön ez nem látszik ugyan, pedig a tét nagy, az Utcazene Fesztivál győztes bandája 1 000 000 forintot ihat el.

Szerintünk a legfaszább jelenség idén is a TükeZoo. Róluk már tavaly is írtunk méltató sorokat. Ez azért van, mert mi elfogultak vagyunk a jó szöveg és zene iránt (kódjuk UZ06, a szavazás menetéről bővebben itt). A Trabisch című “koncertvégi” slágerükön kívül, az idei felfedezettünk a Tűsarok. De azt is jó tudni, hogy a Hiphop nem egy sport. A banda ma 16:30-kor játszik a Man at Work színpadon.

Egy náluk fiatalabb banda, a Young Bluesers is kitűnően nyomja. A válogatott Blues ér Rock n’ Roll slágerek közé hasonló stílusú, kicsit pörgősebb saját számokat is csempésznek. Sokan vannak a színpadon és mind remek zenész lesz (kódjuk a UZ20). A Márk fiúról (UZ10) már tegnapi képaláírásukban megmondtuk, hogy geci jó. Eddig ezek a fellépők voltak, akik jobbak voltak mint a Megasztár. Ugyanakkor vannak olyan bandák, akinél felmerült, hogy ha ők itt vannak, kik lehettek azok, akiket meg sem hívtak a rendezők (akiknek egyébként riszpekt).

A kis színpadok éjszaka sem állnak le, jönnek a külföldi faszaságok. Ilyen együttesekkel, mint Tolga vagy La Tresca. Mi tegnap a Wombo Orchestra koncertjén nyomtuk, a skapunkot, a Spar melletti színpadon. Elég nagy, majdnem nagyszínpadnyi közönség gyűlt össze (ők ma 22:30-tól a Gazdaságtudományi kar színpadán lesznek). Jó, nem voltak olyan sokan, mint az elég nagyot alakító LGT emlékzenekar koncertjén, ahol az emberek nem fértek fel a lelátókra, az utcán buliztak.

A válogatott és önjelölt zenészeken kívül a “veszpréminagycirkusz” mutatványosai is szórakoztatják a jónépet reményteljes produkcióikkal. Vannak tűzzsonglőrök, ördögbotterek, és még Marcell, a báhóc is osztogatja elképesztő szaltóit 20 magyar forint ellenében.

Kettőkor van lámpaoltás, a területet megszállják a rendőrök és csendre utasítanak minden renites elemet. Lehet, hogy túlságosan is beleélik magukat a megtisztelő feladatba, például minket komolyan viselkedni sem hagytak, mondván, hogy a Magyar Rendőség állományra nem kell “vigyázni”, elküldettünk, szégyelljük magunkat.

Ma folytatódik a kavalkád, borok a hűtőben, sör a kredencen. Ereszd el a hajam!

Veszprém kereskedelmének jelentős hányada, ez alatt a négy nap alatt zajlik le. Egy kedves kisbolt, a fesztivál legfrekventáltabb helyén, például csak a fesztiválra nyílt meg. Kétszáz forintot el nem érő pénzért kínálják a legnépszerűbb söröket, sőt a többi szeszt is minden üzletnél olcsóbban adják, kérésre poharakat, dugóhúzót is mellékelnek. Úgy látszik a helyi vállalkozók (akik évek óta szentségelnek már miatta) végre kitalálták, hogyan lehet felvenni a versenyt a város, és így a fesztivál közepén álló multi ellen. Kajából is több lett, több stand és pékség várja az éheseket, mobil kávézók is nyíltak.

A kevés utcazenész, aki tegnap vodkanaracs helyett mégis zenélésre vetemedett, már most a hazaútra gyűjt. A tehetségkutató (vagy inkább felvonultató) színpadok előtt, viszont már tegnap nem lehetett egy sört nyugodtan meginni, a felgyűlt tömeg miatt. Olybá tűnik, kezd iszonyat kevés lenni a házak közötti hely. A megnyomorgatott belsőszervek indexe szerint, már az előző évhez képest is többen vannak.

Az öregedő Kiscsillag együttes álldogáló férfii tegnap új elemmel bővítették a koncertrutint. Gumizsiráfos tinilányokkal énekeltették el vadonatúj számukat, valamint a van-e szándék című nótát. Nagyon “autentikusan” hangzott, bár többen, a külön üdvözölt, helyi Lovasi gimnáziumból sivítva utálták a választott csajokat.

Ami megnyugtató, hogy az Utcazene Fesztivált még nem kajolta be fesztiválüzem. Itt még trú az ortó és menő a ciki. Nincsenek szekuritisok minden színpadnál, nem kell “viselkedni”. Csávókám például tegnap többször a színpadon táncolt, de nem gyomrozták meg, csak visszalökték, ahova való, az olcsóért rohadt jól szórakozó csóró magyar fiatalság közé.

…és annyira reggae, és annyira metál és annyira pop. A TükeZoo együttes zenéje mégis leginkább annyira magával ragadóan nagyszerű.

Ahogy hallgattam őket, nem tudtam őket egyetlen zenei stílusba elhelyezni. Egyfajta rájuk jellemző kifordultsággal játszanak szinte mindent: reggae-t, sanzont, metált, funky-t, mégsem útkeresés ez és nem is paródia. Profi zenészek, hallatszik az előadásukon. Minimal felállásban játszanak, azaz kontrabasszus gitár, ütőhangszerek, és egy DJ. Az Utcazenén nem volt ott a csapat lemezlovasa, R-Nold, sőt az utolsó napi fellépésen már csak Babarci Bulcsú állt ki egy szál gitárral és játszotta el dalaikat. Érdekes volt látni, miként oldja meg az előző nap dobkísérettel előadott számokat egyedül.

De amivel leginkább belopták magukat a szívembe, azok a frappáns, nem komolykodó, életszeretettől sugárzó szövegeik. Könnyen megragadnak a fejedben, és miután megtanultad, énekled velük. Tipikusan olyan zenekar, akiknek az élő performanszaikat nem lehet kihagyni, mert igazán ott érvényesülnek. Negyven fokban is hangulatot csináltak, és hogy nem sokan táncoltak, az is csak a mondat elején említett nehezítő tényezőnek tudható be.

Összegezve nagyon jó koncerteket adtak, és ha feljönnek ide a nagy Babilonba, biztosan elmegyek bulizni.

Holnap kezdődik a veszprémi Utcazene Fesztivál

Random felolvasásokkal fogunk feltűnni a fesztivál egész területén, Veszprém városának különböző pontjain, a délutáni órákban. Melegítsetek velünk az esti bulikra!

A helyszínről igyekszünk minél előbb tudósítani, beszámolni.