“tiszteld a csonkolt keresztet
s az alatta fetrengőket”

most érintsd meg az összetételt
- utoljára jársz itt -
kóstold meg
érezd a fába száradt élet ízét
próbáld ki hogyan mutatnál
a korhadt fán
vagy fordítva
(Egy keresztet feszítettem a testemre.)

aztán túrd szét a sikoltó lepleket
a földről vegyél fel egy kavicsot
- ne legyen nagyobb mint egy szív –
majd sétálj le a dombról
és keresd meg az istened

mindnek

ferdén dől ránk
az a piszkos kék falikárpit
de most legalább meleg van
alatta
a kosz se sokáig látszik
az a fekete izé
penész
a színét leharapja
s ugyanígy minden attribútumnak
megvan a maga
pusztítója