Van olyan szöveg, amihez egyszerűen nem szabad hozzányúlni, vagy ha igen, az adaptációnak nagyon meggondoltnak kell lennie. Például ilyenre gondolok, hogy lávjúbéjb’ arckifejezéssel nem kezdek bele, abba, hogy

„Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.”

A Keresek valakit pedig semmilyen célra nem használnám fel, mert ez a költő egy nagyon korai verse (mindössze 16 évesen írta), és ez még nem az az Attila, aki az irodalmi kultusz tárgya. De Vörösmartytól sem zenésítettem volna meg egy olyan – urambocsá – rossz versét, mint a Laurához címűt. Értem én, hogy V.M. neve is benne van a közismert irodalomkánonban, csakhogy a Szózatot már megzenésítették, a Keserű Pohár kihúzva, a többiről pedig itt lehet olvasni. Nyálas slágernóta nincs közöttük, bár tény: giccsnek jól eladható, csakhogy az irodalom nem egyenlő giccsel.

Varró Dániel szerencsés választás volt, vagy a Csonka vers (Hollós Korvin Lajos) csakúgy, mint Kányádi Békabúcsúztatója. A saját, közönséggel együtt énekelhetős daluk is teljesen a helyén van, a pocakos lányról.

A magyar irodalom különben tele van kevéssé ismert vagy a kánonból kiszorult, ám jó témájú, ritmusos, megzenésíthető szövegekkel, használható költőkkel, még akár kortársakkal is. Szerintem a zenekar jól tenné, ha utánaolvasna, megkeresné ezeket, és a nagy falatok helyett inkább ezekkel látná el „missziós” feladatát: az ún. kultúraközvetítést, jelesül közelebb hozni az irodalmat az érdeklődőkhöz.

„Óvodától, az általános iskoláig, fősulikba, egyetemekre sokszor megyünk “irodalom órát tartani.” Itt a fiatalok a zenén keresztül ismerhetik meg a tanult költők munkásságát, amit láthatóan jobban élveznek a szokványos tanulásnál. Ha így megszeretik Mórát, Márait, vagy éppen Kosztolányit, már megérte, és minket igazol, hogy nem csak jó, de szükség is van arra, amit csinálunk” nyilatkozzák magukról.

Arról nem is beszélve, hogy ezt a műfajt űzik náluk sokkal jobban is. Gondolok itt Ferenczi György Petőfi albumára, vagy Lackfi János és Lovasi András közös fellépéseire. Pedig nekik még giccses honlapjuk, jólfésült pózer portréik sincsenek.

A tegnapi koncertjük kapcsán úgy veszem észre, hogy az irodalomról egy csomóan még mindig úgy gondolják, hogy az amolyan szépkedő dolog, sok habbal, dobbal, nádi hegedűvel, és ezt az illúziót egy-egy ilyen nem átgondolt Mama megzenésítés, vagy Vörösmarty feldolgozás, sajnos csak megerősíti.

Jó lenne tehát, ha a nagy nevektől nem vennének át közismert (és néha már közhelyes) szövegeket. Nem lennék kíváncsi például egy Ady top 10-re, és hidegen hagyna a Tóth Árpád rock ‘n roll is.

Vasárnap 19:10-kor adják le a Penge című költős-zenés műsor második adását a Duna TV-ben.

Bár kétségtelenül röhejes lesz, nem csak ezért érdemes nézni, hanem mert fasza, hiánypótló és értékes. Jó rovatokkal, versekkel, és vendégekkel.

Az egyetlen zavaró tényező, a két műsorvezető olykor-olykor jelentkező, rájuk nemigazán jellemző lányos zavara, ami abból adódhat, hogy sem Lackfi János sem Lovasi András nem vezettek eddig műsort, és annyi hülye kamera közül a gyártásvezető néniken kívül szerintem senki nem tudja, hogy melyik miért világít. Nekem legalábbis sejtelmem nem volt róla, plusz igen koncentráltam rá, hogy ne verjenek pofán azzal a távvezérelt mozgatható kütyüvel, amit ott eregettek az orrom előtt, mivel az egész stúdió, ahol készült -és ez a felvételen nem látszik- egy nagyobb szobányi helyiség. Költészet a nappaliból.

A vasárnapi adás vendégei: Tóth Krisztina költő -akivel Lackfi Weöres Sándorról beszélget- és Paya Bea lesznek, akit Lovasi fog kérdezni énekesi pályájáról.

Tessék nézni, még mielőtt a színházmentő Duna TV nézettség hiányában leveszi műsorról,  mert több van ebben a műsorban, mint ahol most két felvétel után áll.

A Penge jelen esetben nem zsilett és nem is a vámpírvadász legújabb kalandjainak summája, hanem a Duna TV új zenés irodalmi műsora , pengető húrokkal és pengeéles sorokkal. A szülőatyák – Lovasi András és Lackfi János – szórakoztatva akarják egészen a nappalinkig szállítani a költészetet. Nekik ez nem új dolog, hiszen két évvel ezelőtt már dolgoztak együtt Lackfi verseinek megzenésítésén.

Céljaik – Leemelni az irodalmat a piedesztálról, átírni, használni, észrevenni, hogy a mindennapi életünkben is jelen van –nem új törekvések, ám talán most a zenével létrejöhet valami igazán penge cucc.

Az első két adásban hallhatunk Petőfit mára hangolva Ferenczi György és a Rackajam jóvoltából, Palya Bea nagysikerű Psyché c. előadásából részleteket és mait megszólalni a régmúlt stílusában: Csoóri Sándort és Határ Győzőt históriás énekkel vegyítve. Lovasi pedig slágert gyárt a Homok a szélben parafrázisra Vörös István: Majom a fényben c. verséből és a második adásban ugyanígy a Homokóra dallamára slágerosítja Vörös István: Hátfájás, uszoda, zuhany-ját.

Kreatív játékok is segítik az irodalom profanizálását, ennek példája Lackfi költészet az utcán rovata. Először az i-betűs rövidítésekből hallhatunk egy csokrot(,,Hali napi koszikák eladók”), a második adásban pedig a mindennapok időmértékes soraival szembesülhetünk (,,ÁFÁ-s számla igényét kérjük előre jelezze”). Egyetemista diákok is alkotnak az adásidő alatt: például Christian Morgenstern-Parti Nagy Lajos: Hal éji éneke című verse alapján kreálják meg saját versüket.

A műsorból egyelőre két adást forgattak, hogy megéri-e az ezüst lakodalmat, az csak rajtunk múlik.

Első adás: november 8. 19:45

Második adás: december 6. 19:45