azonnal fölismertelek mint figyelő gyík torka lüktetett nyakad vállad közében a hallgatás szembeszomszéd hüllők jóbarátja azóta ült ott hogy egymagadban guggoltál a ziháló sínek között kavicsokat válogatva széjjel melyik jó tükör melyik homályosabb de végül mindegyik eldobható csak a kezedet vérezted velük össze kezed kinyúlt és nem nyúlt vissza más de érintés nélkül is észrevettem [...]