Mindig jó volt hozzánk. Soha nem ordibált velünk. Sőt: még fennhangon sem hallottuk beszélni. Kedves, nyugodt ember volt. Szerette anyánkat – amikor hazajött, mindig megölelte, megcsókolta. Jó férj, jó apa volt… De embernek mégsem volt az igazi. Mikor még régen, az iskolában megkérdezték, hogy apa mivel foglalkozik, nem tudtam válaszolni. Gondolkodtam, járt az agyam, de [...]

címlap
a lap
az egyesület
FÉLestek