Ő Allan Nes. Ő  nyerte a szakmai díjat.

Több szempontból is sikeresnek lehet mondani az idei Utcazene Fesztivált. Hozta a formát, rengeteg embert vonzott, sőt, végre sikerült felidéznie azt, amit az elmúlt pár évben kezdett elhanyagolni: a nagy nevekről sikeresen átállt a kezdő zenekarokra és utcazenészekre.

A szombati, vagyis az utolsó nap lépett fel, talán a két legismertebb név a magyar frontból: a Hősök, majd a Vad Fruttik. A zenekarok rengeteg embert vonzottak, a Séd előtti terület megtelt, a színpad előtt nem volt szabad mozgástér, a lépcsőkön is ültek, mint a galambok, szépen sorban, sőt, a mozi teraszáról is mindenki a produkciókat figyelte. A tömeg nem centralizálódott, minden kis színpad előtt voltak rendesen, a hangulat kiteljesedni látszott, és tényleg ki is teljesedett. A belvárosi üzletházak ötkor bezárták kapuikat, ami mély sebet ejtett, de szerencsére nincs messze a pláza, ahol mindenki feltankolhatta magát az estére.

Körözés, mászkálás: a borfalunál nincs szabad hely, az egyetem színpadán tánclépéseket oktatnak, az Óváros téren még nyugalom van, de a mocorgó tömeg már izgatottan várja az estét. Kossuth utca: letelepedés, beszélgetés, majd kezd a (sokat emlegetett) kétszemélyes TükeZoo, bár a tömeg még kicsit alvajáró, azért a zenekar nem kesereg, húzza, vonja, üti és énekli, még egy sztárvendéget is hívtak az utolsó este tiszteletére. Koncert után újabb téblábolás, mi sem vagyunk jobban mint bárki, benézünk a break-esekhez és meglepődünk, hogy mekkora kultusza lett a műfajnak kicsi országunkban is. A kellemes időjárásnak kellemes fogyasztás a vége, a zenés kedvű emberek felbuzdultak és ismét kezükbe vették hangszerüket. Játszottak, ahogy tudtak.

Bár a régebbi UZ feszten is voltak utcazenészek, én úgy érzem, idén sokkal többen vállalkoztak arra, hogy megmutassák tudásukat. Ennek mi csak örültünk, hisz igazából ez lenne a rendezvény lényege, csak sajnos a nagy nevek mellett, úgy néz ki, nehezen lehet érvényesülni ebben a műfajban. Hamár a színpadot idén inkább a külföldiek kapták, azért az utcát ellepték a hazai muzsikusok.

Na meg persze arról a húsz zenekarról sem szabad megfeledkezni, akik a délutáni órákban léptek fel. Bár verseny, a versenyhangulat nem volt érezhető, mindenki szívből zenélt, amit a közönség szívből élvezett. Persze ment a jósolgatás, hogy ki lesz az idei befutó, én (egyetértve az előttem szólókkal) a TükeZoo és Allan Nes között hezitáltam. Este kiderült kiderül hogy az utóbbi, kapta a szakmai díjat (A második helyezett a Naked Truckers Trió, a harmadik pedig a Fran Palermo lett. Közölük a NT képviseli Magyarországot a 2012-es Ferrarai utcazene fesztiválon, Fran Palermo pedig Sepsiszentgyörgyre utazik majd.). Ez azért így is nagyon szép, hiszen egy egyszemélyes zenekarról beszélünk, a srác loop pedálokkal , gitárral és beat box-szal szórakoztatott, szerintem nagy sikerrel.

Kaptunk n a g y hazait is, a Hősök triója megcsápoltatta a közönséget, majd Marcellék a Vad Fruttival szintén fergeteges produkcióval szórakoztatták a közönséget. Hozták a nagy, szinte mindenki által ismert dalokat, amit a közönség hatalmas tapssal és őrjöngéssel viszonzott.

Nem csak zenészek szórakoztattak. A későbbi órákban zsonglőrök foglalták el az Áruház melletti területet, lángoló botjaikkal hatalmas fényorgiát tartottak. Szív alakban ég a padló – ez most nem hasonlat – a szívben pedig egy zsonglőrpár hadonászik, mosolyognak, majd a bonyolult mozdulatok közben csókolóznak.

Mi is csókoljuk az idei Utcazene Fesztivált, és örömmel konstatáljuk, hogy végre visszatértek a gyökerekhez, hűek a névhez. A rendezvénynek nem a nagy nevekről kellene szólnia, hanem a hangulatról, az életérzésről, egy gondolatmenetről, aminek központi motívuma a zene a nyílt és szabad utcán!

A második nap is kibírhatatlan volt a hőség napközben, az esti vihar csak a bulizók ijesztgetésére volt jó. Az utcazenészek végre kimerészkedtek barlangjaikból, nyomták síppal, dobbal, vuvuzelával. A hálás magyar közönség egyetértően one more timeozott a menőbbnél menőbb külföldi együtteseknek.

Délután, a tikkadt fesztiválozók, a szavazatukért versengő utcazenészek koncertjeivel melegítenek, a belvárost behálózó kis színpadok előtt. A hulla másnapos fellépőkön ez nem látszik ugyan, pedig a tét nagy, az Utcazene Fesztivál győztes bandája 1 000 000 forintot ihat el.

Szerintünk a legfaszább jelenség idén is a TükeZoo. Róluk már tavaly is írtunk méltató sorokat. Ez azért van, mert mi elfogultak vagyunk a jó szöveg és zene iránt (kódjuk UZ06, a szavazás menetéről bővebben itt). A Trabisch című “koncertvégi” slágerükön kívül, az idei felfedezettünk a Tűsarok. De azt is jó tudni, hogy a Hiphop nem egy sport. A banda ma 16:30-kor játszik a Man at Work színpadon.

Egy náluk fiatalabb banda, a Young Bluesers is kitűnően nyomja. A válogatott Blues ér Rock n’ Roll slágerek közé hasonló stílusú, kicsit pörgősebb saját számokat is csempésznek. Sokan vannak a színpadon és mind remek zenész lesz (kódjuk a UZ20). A Márk fiúról (UZ10) már tegnapi képaláírásukban megmondtuk, hogy geci jó. Eddig ezek a fellépők voltak, akik jobbak voltak mint a Megasztár. Ugyanakkor vannak olyan bandák, akinél felmerült, hogy ha ők itt vannak, kik lehettek azok, akiket meg sem hívtak a rendezők (akiknek egyébként riszpekt).

A kis színpadok éjszaka sem állnak le, jönnek a külföldi faszaságok. Ilyen együttesekkel, mint Tolga vagy La Tresca. Mi tegnap a Wombo Orchestra koncertjén nyomtuk, a skapunkot, a Spar melletti színpadon. Elég nagy, majdnem nagyszínpadnyi közönség gyűlt össze (ők ma 22:30-tól a Gazdaságtudományi kar színpadán lesznek). Jó, nem voltak olyan sokan, mint az elég nagyot alakító LGT emlékzenekar koncertjén, ahol az emberek nem fértek fel a lelátókra, az utcán buliztak.

A válogatott és önjelölt zenészeken kívül a “veszpréminagycirkusz” mutatványosai is szórakoztatják a jónépet reményteljes produkcióikkal. Vannak tűzzsonglőrök, ördögbotterek, és még Marcell, a báhóc is osztogatja elképesztő szaltóit 20 magyar forint ellenében.

Kettőkor van lámpaoltás, a területet megszállják a rendőrök és csendre utasítanak minden renites elemet. Lehet, hogy túlságosan is beleélik magukat a megtisztelő feladatba, például minket komolyan viselkedni sem hagytak, mondván, hogy a Magyar Rendőség állományra nem kell “vigyázni”, elküldettünk, szégyelljük magunkat.

Ma folytatódik a kavalkád, borok a hűtőben, sör a kredencen. Ereszd el a hajam!

…és annyira reggae, és annyira metál és annyira pop. A TükeZoo együttes zenéje mégis leginkább annyira magával ragadóan nagyszerű.

Ahogy hallgattam őket, nem tudtam őket egyetlen zenei stílusba elhelyezni. Egyfajta rájuk jellemző kifordultsággal játszanak szinte mindent: reggae-t, sanzont, metált, funky-t, mégsem útkeresés ez és nem is paródia. Profi zenészek, hallatszik az előadásukon. Minimal felállásban játszanak, azaz kontrabasszus gitár, ütőhangszerek, és egy DJ. Az Utcazenén nem volt ott a csapat lemezlovasa, R-Nold, sőt az utolsó napi fellépésen már csak Babarci Bulcsú állt ki egy szál gitárral és játszotta el dalaikat. Érdekes volt látni, miként oldja meg az előző nap dobkísérettel előadott számokat egyedül.

De amivel leginkább belopták magukat a szívembe, azok a frappáns, nem komolykodó, életszeretettől sugárzó szövegeik. Könnyen megragadnak a fejedben, és miután megtanultad, énekled velük. Tipikusan olyan zenekar, akiknek az élő performanszaikat nem lehet kihagyni, mert igazán ott érvényesülnek. Negyven fokban is hangulatot csináltak, és hogy nem sokan táncoltak, az is csak a mondat elején említett nehezítő tényezőnek tudható be.

Összegezve nagyon jó koncerteket adtak, és ha feljönnek ide a nagy Babilonba, biztosan elmegyek bulizni.