Családfák

A ‘Vers’ címke alatt található cikkek

Katona Ágota

Vers

Családfák

Arcokat kerestem a város hasadékában, ahol összegyűlt a hó: fehér papír. Nincs több, ezt mondta anyám, nincs több rokon, ne keressek, fogjam meg a nehéz szatyrot, amíg rágyújt, különben üldözni kezd minket a téli éjszaka. Üres családfák az út szélén. A titkukat csak én kutattam, halmokban álltak a rőt levelek, hullott termések a fiókban: honnan [...]

Balázs Zoltán

Vers

Kiömlött pohár tej

Ez itt az átmentett vizek fehér íze. A zárt ajtók luka, az évszakok, és bent a négy falak szűke, a testüreg és szétszigetelt ürese. Ingek és bő kabátok egymásra halma; a rossz szellőztetés. (Nem tudom, máshogy nem tudom.) Millió hajnali fénytörés az érkezésig, Naptól a felnyíló szemhéjig. A reggel, itt egy kiöntött pohár tej. Nem [...]

Nyerges Gábor Ádám

Vers

Széljegyzetek is készülnek IV.

Töprengek azokon a régi lányokon. A sosem voltakon és a majdnem voltakon. Nemcsak, hogy hová tűntek, hogy feleség lett-e már mind, boldogok-e, s van-e rendszeresen orgazmusuk, hanem a múlton is. Néhányuknak még a nevét is csak nagy nehézségek árán kaparom fel, mégis, álmatlan éjszakáimon mindent megadnék érte, ha tudnám, tetszettem-e akár csak az egyiknek is. [...]

Polgár Tóth Tamás

Vers

Szertartás

Szikes földön körbeültünk vártunk kaszás vagy én gyerek voltam szóltunk hogy gyengék vagyunk de tudja bácsi könyveket olvasunk és rajzolunk pentagrammot csigavérrel mert csak ezt láttuk a tévében te mindig velünk vagy és rajzolj te is köveket vagy puskákat kérünk téged hallgass a csigának nincs is vére csak meghal és köveket egyszer sem láttunk.

Berényi Csaba

Vers

Legelső segély

Késfokkal nyomta le a púpot, Szakálla horzsolta a lágy koponyát, Arca vörösben játszott a dühtől, Anya sehol, fűtött a saját vizeletem, Cementmorzsalékos tenyerében elfért Volna a tüdőm, Fuldokolva bőgtem, ölelése forrón megkötött, mint a beton, nálunk ilyen az isten, szimpla mechanizmus, védekező

Liptai Nóra

Vers

síneken a füst

kiteregettelek a bőröd rajtam felborzolt pikkely télre a gabonát estére a cukrot keletről hozzák nyugatról rendelik délre felélik még sosem voltam ennyire hús ennyi gerincvelő csupa ököl és ín állkapcsok és vesék már a farkasok is feljöttek a lápról nekik az irigység nekünk az idő a szokás megül rajtam síneken a füst tetők alatt ázunk [...]

Evellei Kata

Vers

Kórterem

A szél lesz, ami elsőnek megőrjít. Ő tudja már, hogy kívül nincs világ, és ezt suttogja folyton, bár igyekszem nem figyelni rá. A baglyok is, ha arra nézek, rám kacsintanak, csak hogy undorral forduljak el úgy tenni, mintha a csillagképeket tanulmányoznám közömbösen. Hiába. Odafönt csak világító matricákkal teliragasztott ernyőt találok, gyerekszoba plafonján díszelgő ikeás giccset, [...]

Sós Dóra Gabriella

Vers Vizuális

Vénusz-torzó

Kemény Lili

Vers

Nem elhanyagolható körülmények

Van egy beszélgetés. Tart egy ideje. Néha eltér a tárgytól. Visszafejthetetlen, mi miből következett benne, mert akik elkezdték, már mind régen meghaltak. Van egy téma. Egész életemben ötször lehet szóbahozni, de ebből négy alkalmat már komolyanvehetetlen koromban elpazaroltam. Most még nem mondhatom ki a lényeget.